A saját élményen alapuló tanulás teszi igazán értékessé tréningjeinket, állat asszisztált módszerünk pedig igazzá és könnyeddé.

Előfeltevés

A mindenkori megrendelő alapvető elvárása, hogy a tréning-hatás minél hosszabban kísérje a résztvevő munkatársakat. Segítse őket, felidézhető élményként stimuláljon, hivatkozási pont legyen. Specifikációja szerint hasson, a megszerzett tapasztalatok, felismerések berögzüljenek és a mindennapi gyakorlatban készség szintjén működjenek.
Tapasztalataink szerint mindez a hagyományos tréning szituációban az ember – ember relációban ritkán valósul meg, hiszen az emberek által generált szerepek és játszmák elveszik a fókuszt, s az effajta programokban született élmények másodlagossá válnak. Ennek hatására nem juttatja el a résztvevőket oda, hogy a megszerzett tapasztalatok elérjék hatásukat és beépüljenek a munkakörnyezetben tanúsított működésbe.

Minden kezdet nehéz?

Módszertanunk kifejlesztésének kezdeti szakaszában azt is vizsgáltuk, hogy az ember – állat reláció miként hat a tréning origójában. Jelent-e bármiféle előnyt a kutya megjelenése a tréning kezdete előtti időszakban, oldja-e az esetleg fennálló feszültséget, motiválóan hat-e a résztvevőkre.
Tapasztalataink szerint a válasz egyértelmű. A kutya megjelenése észrevétlenül elveszi a fókuszt a fennálló kétségekről, mentesíti a résztvevőket a saját jelenlétükkel kapcsolatos esetleges negatív érzéseiktől és fokozza a kíváncsiságot az előttük álló feladatokkal kapcsolatosan.

Bevált recept!

A módszer utóéletének, vagyis a tréning hatásának szempontjából a kutya tovább vezeti a tréningen résztvevőket. Puszta jelenléte nyomatékosítja a végrehajtott feladatokat, vizuálisan is jobban rögzíti azokat. A kutyával való együttműködés – bármely oldalról is vizsgáljuk a vele kapcsolatos érzéseket – (imádat, elfogadás, ellenérzés) erősíti az élményt.
A módszertan alapfeladatai csapat szintű működést igényelnek a résztvevőktől, ezért tetszőlegesen választható az ebbel való szorosabb vagy távolabbi kapcsolatteremtés. Ettől függetlenül az egyéni készségek, képességek is kendőzetlenül előtörnek, és tisztán megmutatkoznak. Továbbá bizonyítottan kimutatható az állatok jelenlétének pozitív hatása környezetükre. Társaságukban az általuk sugárzott energia, felszabadultabb és boldogabb közeget teremt, az emberekből boldogsághormonokat szabadít fel, melyek hatására nyitottabbak és befogadóbbak.

Jól megfigyelhető, hogy az állat asszisztált tréningek során, a csapaton belüli konfliktusok száma minimálisra csökken, valamint a tréner és a csoport közötti kapcsolat is már a kezdetektől oldottabb – mindez egy sokkal hatékonyabb, mélyebb együttműködést garantál. Az ismert tény, miszerint egy állat zsigerileg őszinte, játszmamentes, rosszul általánosít – olyan helyzetet eredményez, ami garantálja a tiszta visszajelzéseket – vagyis, hogy az őszinteségnek csak egyetlen következménye lehet: hogy viszonozzák!

Megítélésünk szerint résztvevői elköteleződésről csak abban az esetben beszélhetünk, ha a tréning során megszerzett élmények: pozitívak, kellően impulzívak, személyesek és jól beilleszthetőek a mindennapi működésünkbe – vagyis hasznosak. Fejlesztési folyamatainkban minden esetben arra törekszünk, hogy a kutyával vagy éppen lóval végrehajtott gyakorlat élmény legyen, melyet mi segítünk tanulási élménnyé tenni. Senkitől nem várjuk el, hogy önmaga olvassa ki az együttműködés pillanatait, ebben trénereink segítenek megfelelő szakmaisággal és szenioritással. A kutya visszajelzései alapján a folyamat végére megtörténik az, ami minden tréning legfontosabb pillanatai közé sorolható, amikor önmagunkkal nézünk szembe.

A saját élményen alapuló tanulás teszi igazán értékessé tréningjeinket, állat asszisztált módszerünk pedig igazzá és könnyeddé. Az elköteleződés esetünkben kettős. Egyrészről a résztvevők visszajelzései alapján mára meggyőződésünk, hogy ügyfeleink hosszú távon támaszkodnak a velünk megszerzett tapasztalatokra és szívesen térnek vissza tréningjeinkre, vagy már kezdetektől folyamatokban történik az együttműködés. Másrészről pedig magunkat is résztvevőnek tekintjük, hiszen kívülállóként aligha segíthetnénk a velünk együtt dolgozóknak, valamint azt csinálhatjuk, amiben hisszük, aminek erejét nap, mint nap érezzük.